A Határtalanul! pályázat keretében idén ismét erdélyi utazáson vehetett részt iskolánk 20 diákja László Anikó tanárnő és Fekete Botond tanár úr kíséretével.
A hosszú utazás fáradalmait a jó hangulat kompenzálta, amit tovább fokozott két rövid kitérő Farkaslakán és Szejkefürdőn, ahol már félig sötétben, sárban csúszkálva végül rátaláltunk Tamási Áron emlékházára, ill. Orbán Balázs sírjára. Ezután alig vártuk, hogy átjussunk a Hargita szerpentinjein és megérkezzünk Kézdivásárhelyre. Másnap reggel találkoztunk a bennünket fogadó Bod Péter Tanítóképző 20 diákjával és két tanárával; innentől kezdve közösen valósítottuk meg a programokat, melynek első állomása a Szent Anna-tó volt. A víz még gumicsizmán keresztül is hideg volt, így könnyen lemondtunk a fürdőzésről. Ekkorra már kezdtünk hozzáedződni a „kötelező” fotózkodásokhoz is; itt a ragyogó napsütés és a táj további képek készítésére inspirálta a többséget. Elsétáltunk a kápolnához, majd bejártuk a mohos lápot.
A kihívás kedvéért egy meredekebb hegyoldalon kapaszkodtunk fel a Büdös-barlanghoz. Itt addig pihentünk és mofettáztunk, míg mindenünket teljesen átjárta a felszálló kéngáz átható záptojás szaga. Leereszkedve az Apor lányok feredőjénél élőben láthattuk a hegy vulkáni utóműködését, majd megkóstoltuk az igazi ásványvizet. Este a közös munka után rövid alvás következett; a tanárok minden próbálkozása ellenére nehezen sikerült ágyba parancsolni a társaságot. Másnap ennek meglett a böjtje, de kárpótolt minket a Békás-szoros és a Gyilkos-tó festői szépsége. Útközben megnéztük a Nyergestető kopjafáit is. Visszafelé mi adtuk meg a kezdő lendületet az autóbusznak, de utána rendben hazaértünk és még mindig maradt felesleges energiánk az esti szórakozáshoz.
Utolsó ott töltött napunkon a csernátoni Haszmann Pál Múzeummal ismerkedtünk meg és hallgattunk előadást, majd Kézdivásárhelyen egészen szokatlan nézőpontból meséltek nekünk Petőfiről. Megnéztük amit csak lehetett, majd másnap reggel az erdélyiekkel együtt indultunk vissza Magyarországra. A haladást egy kicsit visszafogta, hogy potyautasként egy vírust is magunkkal hoztunk; ez néhány embert megbetegített a következő napokban. Másnap Gödöllőre kísértük az erdélyi csapatot, majd Aszód és Budapest nevezetességeit próbáltuk nekik megmutatni. Nagyon értékelték a látnivalókat; elkísértük őket a Parlamentbe, a Halászbástyára, a Citadellához, megnéztük Szent István jobbját a bazilikában, belekóstoltunk az adventi készülődésbe a Vörösmarty téren, sétáltunk a Duna parton, voltunk a Városligetben és a Hősök terén. A 9 nap alatt folyamatosan egy társasjáték készítésén dolgoztunk, melyet szeretettel ajánlunk mindenkinek kipróbálásra.
Talán mindenkinél adódtak olyan fáradt pillanatok, amikor nehezünkre esett aktívan részt venni a feladatokban, de azóta kipihenten mégis jó visszagondolni az élményekre. Az egyik részt vevő fiú szavaival élve: ”Minden nagyon király volt!”
Köszönjük a pályázat által biztosított lehetőséget és az Alma Materért Alapítványnak, hogy hozzájárult az étkezésünk támogatásához!
Lejegyezte: László Anikó tanárnő
