Az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium, Gépészeti Szakközépiskola és Kollégium rövid története
A schola latina (latin iskola) rövid története (1728-1863)
Az ún. schola latinát, iskolánk ősét 1727-ben alapították, viszont tényleges működésének megkezdése 1728-tól számítható. Létrejötte összefüggésbe hozható azzal, hogy a Pest megyei evangélikus gyülekezetek kialakították önálló egyházmegyéjüket, s attól kezdve saját nyelvtani iskolájuk működtetéséről is gondoskodniuk kellett. Podmaniczky I. János jóakaratú föllépésétől kezdve közel 200 éven át valamilyen szinten az evangélikus család mindig támogatta az iskolát. Tulajdonképpen tehát a Podmaniczky-család támogatása és a jó megközelíthetőség miatt létesült Aszódon a schola latina. Acsán is volt egy latin iskola, de ez csak 1798-ig működött. A Podmaniczky-kastély bővítésekor (1767-72) elbontották azt az épületet, amely addig a schola latinának adott otthont. Az előző iskolaépület lebontásával párhuzamosan megkezdődött a kastélytól nem messze az új iskola felépítése, amely 1772 szeptemberére el is készült. Napjainkban ebben az épületben található a Petőfi Múzeum.
Az iskola legjelentősebb XIX. századi tanáregyénisége az a hat nyelven beszélő, szlovák származású Koren István volt, aki 1834 és 1856 között tevékenykedett itt. Az ő tanárkodása idején volt aszódi diák Petőfi Sándor, és az ő nevéhez fűződik a Matricula is (1863-ig volt használatban), ami részletességével egy mai modern iskolai naplónak felelt meg.
Működésének a nemzeti ellentétek élesedésére eső időszakában, vagyis az 1830-as, 1840-es években az aszódi középiskolában nem lehetett helye semmiféle vallási megkülönböztetésnek, nemzeti izgatásnak: az iskola falai között tanulhatott – és tanult is – katolikus vagy izraelita vallású diák is.
A 1848-49-es szabadságharc leverése után – mint sok más iskola az egész országban – az aszódi iskola is romlásnak indult. Ennek azonban több oka is volt. 1854-ben a kormány megfosztotta az iskolát gimnáziumi jellegétől. A schola latinát nehéz helyzetbe hozta az ugyanebben az évben szentesített tanügyi rendelkezés, az Entwurf, ami a korszak centralizációs és germanizáló törekvéseinek eszköze volt. Mindazonáltal kétségtelen tény, hogy e rendelkezésnek az is célja volt, hogy a magyar középfokú oktatás színvonalát emelje.
A Podmaniczky család ezzel egy időben megindult anyagi romlása csak súlyosbított a helyzeten. A Podmaniczkyak csődbe jutása azért volt rendkívül megrendítő, mert a család jelentős összegekkel járult hozzá a tanítók, lelkészek fizetéséhez és az iskola fenntartásához. Koren István távozásával pedig megrendült az iskolával szembeni bizalom. A fenntartó nem sokkal Koren távozása után, az iskolát leminősítette felső elemi iskolává. Az aszódi egyházkerület azonban nem tudott belenyugodni a schola latina hanyatlásába. Báró Podmaniczky Ármin és az aszódi evangélikus egyház tagjainak felajánlásaiból nagy nehézségek árán, de végül is 1863 őszén két osztályban két tanár vezetésével megkezdte működését az aszódi algimnázium.
Mivel az iskolai ügyek megfelelő ismereteket igényeltek, ezért az egyház vezetői szükségesnek látták egy az aszódi egyház szerveinek (közgyűlés, presbitérium) alárendelt iskolai bizottság (Gimnáziumi Bizottság, a továbbiakban: GB) létrehozását. Jelentősége az algimnázium létrejöttekor és az elkövetkezendő időkben nagy fontossággal bírt. Fő feladata az iskola működéséhez szükséges anyagiak előteremtése, illetve a tanárok szerződtetése.
Báró Podmaniczky Ármin 1869-ben csődbe ment. Még az ősi fészket jelentő kastélyt is áruba kellett bocsátania. Korábban ő volt az, aki elvitathatatlan érdemeket szerzett a schola latina „feltámasztásában” és az algimnázium megindításában. De nem sokáig maradt az iskola mecénás nélkül, mivel Podmaniczky Géza és Levente (Ármin báró két unokaöccse) átvállalták ezt a szerepet.
Később az 1868-ban hivatalba lépő Moravcsik Mihály lett az algimnázium meghatározó személyisége. Szervezett, gyűjtött, mindent megtett, nehogy romlásnak induljon Aszód ősi középiskolája. Az 1868/69-es tanévtől évkönyvet adtak ki. A latin iskola eléggé szűkké vált a diákság számára, ezért időszerűvé vált bővítése. Moravcsik Mihály irányításával emeletet húztak a meglévő épületre.
1875. május 26-án ünnepélyes keretek között leplezték le a Payerl Károly váci kőfaragó mester által készített emléktáblát, amelyen Csengey Gusztáv epigrammája olvasható. Csengey Gusztáv 1868-86 között volt tanár, igazgató Aszódon.
Az 1875/76-es tanévtől kezdődően minden évben meghirdették a Petőfi-ösztöndíjat. 1881-ben Csengey Gusztáv megalapította a Petőfi-önképzőkört.
1899-ben, Petőfi halálának 50. évfordulóján avatták fel a Petőfi Múzeumot, ami kezdetben csupán egy díszes szekrényből állt. Itt helyezték el azokat a tárgyakat és írásos emlékeket, melyek Petőfi aszódi tartózkodásának emlékei.
Az 1883. évi XXX. tc., az ún. középiskolai törvény hatályba lépése után az iskola újra válságos helyzetbe került, mert a törvény a középiskolák minimális felszereltségéről is határozott. Az aszódi algimnázium fenntartójának, ha nem akarta, hogy bezárják az intézményt, mihamarabb egy tornatermet és egy rajztermet kellett volna biztosítania. A GB többször is államsegélyt kért a közoktatási minisztériumtól. A GB tagjai, élükön Moravcsik Mihállyal, minden követ megmozgattak az iskola érdekében. Gyűjtőbizottságot hoztak létre, elhitették az ország közvéleményével, hogy 1888-ban van az iskola fennállásának 100. évfordulója. Az ünnepséget június 27-én tartottak meg óriási érdeklődés mellett, s a jelenlevők csaknem 2000 Ft-ot adományoztak az iskolának. Eközben már másodszorra is megintette az iskolát a Vallás- és Közoktatási Minisztérium (VKM), a harmadik megintés már az iskola bezárását jelentette volna, ez azonban nem következett be. Megoldódott a tornaterem (1891-ben) és a rajzterem (1894-ben) kérdése is. A minisztérium a fenntartó által tanúsított állandó igyekezetet látva megenyhült, és állami segélyszerződés köttetett a VKM és a GB között (1901. október 12.).
A főgimnázium rövid története (1912-1948)
Egy miniszteri határozat ideiglenes jelleggel engedélyezte a főgimnáziummá válást. 1912 és 1916 között minden évben létrehoztak egy fölmenő új osztályt (V-VIII. osztályig), és így 1916-ra a VIII. osztály megnyitásával a főgimnáziummá alakulás teljessé lett. 1914 nyarán Dr. Osváth Gedeont választották meg igazgatónak, aki javasolta, hogy az iskola vegye fel Petőfi nevét, amit el is fogadtak, így az iskola neve Aszódi Ágostai Hitvallású Evangélikus Petőfi Főgimnázium lett.
Az 1914/15-ös tanévben jelentős változás történt a GB életében. Miután br. Podmaniczky Gyula lemondott az elnöki tisztségről, Micsinay Ernő takarékpénztári vezérigazgatót választották meg elnöknek, aki nagyon sokat munkálkodott a főgimnáziumért. Először történt meg, hogy ezt a posztot nem valamelyik Podmaniczky töltötte be, hanem egy polgári foglalkozású személy. Az első rendes érettségi vizsgán mindössze hatan jelenhettek meg, a többiek egy rendelet értelmében hadiérettségin vettek részt. Az első aszódi érettségin 29 tanuló tett sikeres vizsgát (1 jeles, 8 jó, 20 érett minősítéssel), senki sem bukott meg. Az első lány, László Márta magántanulóként 1917-ben tett sikeres érettségi vizsgát. Az I. világháború alatt majdnem minden évben soroztak be a seregbe az aszódi diákságból és a tanári karból egyaránt, többen közülük hősi halált haltak. A világháború befejeztével a cseh megszállás elől megindult a menekültek áradata az anyaország felé. A besztercebányai gimnázium magyar érzelmű igazgatója és tanárai Aszódon találtak menedéket, diákjaiknak egy része is követte őket. Az őszirózsás forradalom idején Akácsos András kilépett a tantestületből és az aszódi forradalmi események egyik vezetője lett. A GB-tag Perényi Rezső így értékelte a forradalmat:
„A proletárdiktatúra egy tatárjárás volt, pusztulás, rombolás anyagi javakban, azonban ennél sokkal fájdalmasabb az a pusztítás, amit ez az irányzat a lelkekben hagyott hátra”.
Az iskola 1920-ban megkapta a végleges nyilvánossági jogot a VKM-től, ezzel megszűnt jogi bizonytalanság. Az 1922-es év kiemelkedő eseménye a decemberi Petőfi-ünnepség volt, melyet a költő születésének 100. évfordulója alkalmából tartottak meg. Az ünnepség után a megjelentek a közösség vezetőivel és a megjelent lakossággal ahhoz a házhoz vonultak, melynek helyén állt egykor özvegy Neumann Frigyesné háza, ahol Petőfi diákoskodásának idején lakott, és leleplezték azt a márványtáblát, melyen mind a mai napig az alábbi szöveg olvasható:
„Itt állott a ház, ahol Petőfi Sándor mint aszódi diák 1835-38-ig lakott.”
Az 1926/27-es tanévtől kezdve a bányakerület iskolája lett az aszódi főgimnázium. Ettől kezdve veszíti el jelentőségét az algimnázium megindulása óta az iskola fölött bábáskodó GB. 1929. október 27-én történik meg az új iskola alapkőletétele. A több évtizedes álom, az új iskola építése végre a megvalósítás közelébe érkezett. Az iskolaavató ünnepségre 1931. október 11-én került sor. Az alábbi eseményen többek között megjelent: D. Raffay Sándor püspök, a Petőfi Társaságból Lampérth Géza, Sárkány Ernő, a kerület országgyűlési képviselője, a környékbeli arisztokraták közül gr. Ráday Gedeon és gr. Széchenyi Gyula. 1936. május 30-án alakult meg az Aszódi Öregdiákok Egyesülete. 1939. május 21-én leleplezték Morzsa-Morhardt Gyula szobrászművész által készített Petőfi-szobrot az iskola udvarán.
A II.világháború évei
Az 1939. évi II. tc. értelmében a gimnáziumban is megindult a katonai előképzésnek számító leventeoktatás. Ezekben az években nem rendeztek diákbálokat, és elmaradtak a legendás majálisok is. Az iskolát 1944 nyarán a magyar katonaság foglalta el, és csak a következő tanév megkezdése előtt adták vissza.
Bombatámadás is érte a várost, ezért 1944. október 12-én beszüntették az oktatást. Ezt követően az épületet német csapatok foglalták el, és katonai kórházat rendeztek be az épületben. November 2-án a helyi hatóságok elrendelték Aszód kiürítését. Az előretörő szovjet csapatok december 6-án szállták meg a várost, és tették meg az iskola épületét legfontosabb egészségügyi bázisukká. Tüzelő hiányában bútorokkal, tanszerekkel és könyvekkel fűtöttek! A szovjetek a gimnázium lefoglalt épületét 1945. július 1-jén adták vissza, óriási kárt hagyva maguk után (pl. a könyvtárnak 58 százaléka pusztult el).
A háború végeztével még három évig működött az egyház fennhatósága alatt az iskola, mígnem 1948. július 1-jétől államosították.
Államosítás után
Az iskola új nevet kapott: Állami Általános Petőfi Sándor Gimnázium. 1965-re az „állami”, majd az „általános” jelző maradt el. Ugyanazok a tanárok tanítottak, mint az egyházi gimnáziumban, de meg kellett ismerkedniük az új követelményekkel, és általános iskolában is tanítaniuk kellett, mert az általános iskola is a gimnázium falai között működött három éven keresztül. Az 1949/50-es tanévtől párhuzamosan működött a régi 8 osztályos és az új 4 osztályos gimnázium. Az előbbi a felsőoktatásban való továbbtanulásra készített fel, utóbbi pedig az általános műveltség átadására koncentrált továbbtanulni nem akaró diákoknak. A 4 osztályos gimnáziumba lányokat is felvettek, így az iskola koedukált iskola lett. Bevezették az orosz nyelv oktatását kötelező jelleggel.
1950-es évek
1951/52-es tanévben megszűnt a 8 osztályos gimnáziumi oktatás, amely 1912 óta működött az iskolában. Eközben folytatódott a 4 osztályos gimnázium kiépítése, amely az 1952/53-as tanévben vált teljessé. Jellemzően két osztály indult ebben a képzési formában, egy reál és egy humán osztály. A tanulók száma folyamatosan növekedett, a fiúk létszáma a lányok létszámának javára csökkent, amihez nagyban hozzájárult az 1952-ben létesített leánydiákotthon, amely a Podmaniczky- és a Széchenyi-kastélyban működött. 1959-ben döntést hoztak a politechnikai képzés bevezetéséről. Az iskolai hét hat napjából egy napot valamilyen szakma elsajátításával foglalkoztak a diákok, ezért lett ezen oktatási forma közismert neve 5+1-es oktatás.
Ebben az évtizedben megindult a felnőttoktatás is, a megalakuló tagozaton a dolgozók gimnáziumában négy év alatt szerezhettek a tanuló felnőttek érettségi bizonyítványt. Egy délutánt töltöttek az iskolapadban, emellett beszámolók és vizsgák voltak.
1960-as évek
Az iskola új épületrésszel bővült, orosz szakosított tantervű osztály indult, és elkezdődött a szakközépiskolai képzés az 1965/66-os tanévben egy szakközépiskolai osztállyal. Egy régi vágy: új tornaterem építése is teljesült. Az iskola 16 osztályos nagy középiskolává vált. Folytatódott a felnőttoktatás a dolgozók gimnáziumában két osztályban.
1970-es évek
Bevezették a szaktantermi rendszerű oktatást, a tantárgyak többségét szaktanteremben oktatták, a tanulók pedig „vándoroltak”. 1976-ban Kardos Győző, aki 26 évig volt igazgató nyugdíjba vonult. Igazgatósága alatt épült ki a négy osztályos gimnáziumi képzés, indult el a szakközépiskolai képzés, új épületekkel bővült az iskola, tanműhely épült. Utóda Cser László lett, aki húsz éven keresztül állt az iskola élén, és akit „építő” igazgatóként tisztel az utókor.
A főépület alagsorában szabadpolcos könyvtárat alakítottak ki, az udvaron asztalosműhelyt rendeztek be, új szabadtéri sportpályát és kondíciótermet, valamint nyelvi labort hoztak létre.
1980-as évek
A tanulólétszám ebben az évtizedben folyamatosan növekedett. A gimnáziumi tagozaton csak általános tantervű osztályokat indítottak, 1988/89-es tanévben az autószerelő képzést elektroműszerész képzés váltotta fel. 1989/90-es tanévben pedig gépgyártás-technológiai szakon technikus képzés indult.
1986-ban az iskola fenntartója az aszódi nagyközség tanácsa lett. 1985-ben megkezdődött az uszoda építése elsőként a Pest megyei iskolák közül. Sok nehézség leküzdése után 1987-ben adták át az uszodát, ami azóta is működik. Az építkezések átalakítások során diákétkezőt is kialakítottak, valamint létrehozták az igazgatási, gazdasági-ügyviteli részleget és bevezették a számítógépes rendszert.
Cser Lászlót nyugdíjba vonulása után 1987-ben egy évig Klausmann Ferenc igazgatóhelyettes követte megbízott igazgatóként, majd 1988-ban Frajna Miklós lett az iskola igazgatója. Működésével megkezdődött az iskola tartalmi korszerűsítése.
1990-es évek
Az évtized első tanévében (1990/91) megindult a francia kéttannyelvű oktatás, amely ma is működik. A tagozat egy intenzív nyelvoktatási évvel indul, majd utána négy éven keresztül több tárgyat is francia nyelven tanulnak a diákok.
A rendszerváltás után 1991-ben az evangélikus egyház visszaigényelte az iskola főépületét. A helyi önkormányzat azonban ragaszkodott a funkciójában, nagyságában 1948 óta lényegesen megváltozott iskolájához, így az iskola önkormányzati iskola maradt, az állam új evangélikus iskolát épített. A kollégiumnak helyet adó Podmaniczky- és a Széchenyi-kastélyt az egyház visszakapta, ezért új kollégium építésére került sor, amelyet 2002-ben az akkori fenntartó, a Pest Megyei Önkormányzat adott át.
1991/92-es tanévben Hódi Gyuláné vezetésével humán komplex tantárgycsoportos oktatás indult, a tanulók egymás mellé rendezve tanulhatták a filozófia, művészetek (irodalom, zene, képzőművészet) történetét, úgy hogy mindez a történelmi tanagyag menetét követte. Az 1993/94-es tanévben megindult hat osztályos képzés is ezt a tantervet követte.
1997-ben Frajna Miklós igazgató nyugdíjba vonult, őt Paksi Ferencné váltotta az igazgatói székben. Létrejött az Alma Máter-ért Alapítvány, amely az iskolába folyó oktató-nevelő munkát segíti, támogatja a mai napig.